Másfél hét szünet után iszonyat rossz volt korán kelni. Nyűgös voltam, dühös, frusztrált. Semmi kedvem nem volt dolgozni menni. Nem lelkesedtem semmi miatt. Árvának, kicsinek éreztem magam. Bárcsak ne kellene megint menni, utazni, emberek közé vegyülni, megvívni a napi csatákat.
Tudtam persze azt is, hogy nincs igazam. Hogy menni kell. Hogy dolgozni jó. Hogy sütni fog a nap, hogy újra találkozom azokkal, akik hiányoztak, hogy megint kezdődik a nyüzsgés. S hogy mindezért hálás lehetek.
De lelkem még nem volt felkészülve. Szédelegve szálltam le a buszról. Erőtlenül, unottan, fáradtan.
Az iskola felé ballagva az úton egy fényes pénzérmére lettem figyelmes: 5 Ft volt. Eldobva a szürke járdán, magányosan, elfeledve hevert lent a földön, mint az én lelkem. Nagyon megörültem neki. Felvettem, zsebre raktam. Biztos voltam benne: az angyalok üzennek így. "Kitartás, minden jóra fordul!"- suttogták. Mosolyogtam.
A nap átlagosan telt, szokásos rohangálásokkal, intézkedésekkel, erőmön felül teljesítve tanítottam, neveltem. Alig vártam, hogy hazaérjek.
Már csak a 7. óra volt hátra. Mikor beléptem a terembe észrevettem, hogy két padsor között csillog valami: egy 5 Ft-os. Odaléptem, felvettem. Kijelentettem a gyerekeknek, hogy ez most már az enyém, én találtam. Olyan boldog voltam... Szinte már el is felejtettem az egész napi lótifutiban a reggeli pénzérmét. Újabb jelet kaptam, megerősítést: Igen, itt vannak, figyelnek rám, segítenek.
Otthon kiraktam a pénzt az asztalra. Ketten voltak tehát, 5+5. Egymás mellett 55. Mit akartok tudatni velem?
Megnéztem, mi a válasz:
55: Kapcsold be a biztonsági övedet, mert jelentős, előrevivő változáson mész keresztül. Itt az ideje, hogy elengedd ami nem működik többé. Így meggyógyul vagy átadja a helyét valami jobbnak.
Pont erre van szükségem Köszönöm! :)
"Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj..."
⑤⑤