A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bátorság. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bátorság. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. június 23., szombat

Klementina


Imádom Wildrose csatornáját, nagyon szép, megnyugtató hangja van, és nagyon okosakat mond. Tarot kártyázik, és angyalokkal beszélget. Kedves lány.
A minap felrakott egy dalt, amit maga énekelt angolul. Oh, my darling... Clementine. Olyan megnyugtató volt, bár a szövegét nem nagyon értettem.
Utánanéztem, és magyarul így hangzik:



Régi barlang rejtekében,
Mély folyóvölgy oldalán
Aranybányász és a lánya
Éldegélt ott hajdanán.

Ó, te drága, ó, te drága
Klementina jössz-e már?
Zöld mezőnek vadvirága
Mind kinyílott, visszavár.

Lenge volt ő, mint egy tündér,
Mint a holdfény, halovány,
- Noha sokszor jó a bocskor -
Mezítláb járt az a lány.

Ó, te drága, ó, te drága...

Kiskacsákat vitt a partra
Nyári napnak hajnalán,
Tüske szúrta át a talpát,
Vízbe szédült, jaj, talán?

Ó, te drága, ó, te drága...

Láttam őt, hogy elragadta,
Mint egy tollpihét, az ár.
Megsirattam, ámde úszni
Én se tudtam, ó, de kár!

Ó, te drága, ó, te drága...

Csak hevertem én leverten
Éjszakákon át meg át,
Míg egy szép nap észrevettem,
S megszerettem kishúgát.

Ó, te drága, ó, te drága
Klementina jössz-e már?
Zöld mezőnek vadvirága
Újra nyílik, visszavár.

Többször meghallgattam. Közben békességet éreztem, bár a tartalma elég szomorú. Amerikában játszódik, az aranyásó kor idején. Vízbe fúl egy fiatal lány kacsaúsztatás közben, s a fiú, akinek tetszik,  nem menti meg, mert nem tud úszni, kicsit sír még utána, de aztán összejön a lány húgával.

Először felháborodtam. De bunkó! Ilyenek a férfiak, hűtlenek, szemetek, nincs bennük semmi megbánás, tisztelet.
Aztán egyből rájöttem, hopp, itt valami van bennem. Ítélkezem. Miért ítélem el ezt a fiút?
Hisz csak egy dolgot akart: boldog lenni. Élni tovább egy tragédia után is. Szeretni és szeretve lenni. Hogy épp a kishúgnál találta meg a boldogságot? Na, és? Akkor mi van? Mindenki úgy boldogul, ahogy tud.

Fájt a boldogságuk. Igazából irigység van bennem. Hogy nekik sikerült. Hogy a fiú túl tud lépni, tovább tud menni. Nem érzelmeskedik egész életében. Nem fogja egyedül leélni az életért azért boldogtalanul, magányosan, mert egy terve nem sikerült. Isten adott neki egy második lehetőséget, és ő élt vele. 

Lehet, hogy ez a helyes cselekedet... Így kéne tenni. Nem kell, hogy érdekeljen, ki mit szól. Az én életem, azt teszem, ami engem boldoggá tesz.
Vajon a fiú tényleg szerette az új lányt? Nem tudom, de gondolom, neki lesz bátorsága tovább lépni, akkor is, ha nem.
Elgondolkodtató...



"Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj..."
💍