21. A szerencseszámom. Május. A szerencsehónapom. Szóval azt gondoltam, ezen a héten szerencsés leszek, főleg hétfőn... (bár az nem a szerencsenapom). De legalább dolgozni nem kellett, pünkösd volt.
Szóval, zárom a hetet.
Május 21. hétfő: Pünkösd
A tegnapi szülinapi bulimat követően nehezen ébredtem. De volt a családban más, aki nálam is rosszabbul volt. Helyette mentem ki ÉN elpakolni a partiromokat, a tűző napsütésben leszedni a sátortetőt, takarítani, mindezt egy egyéves folytonrámfigyeljetek-típusú kislány társaságában. Aztán családi ebéd, újra volt terülj-terülj asztalkám és "igyunk egy páleszt, az jót tesz-projekt. Délután alvás. Tesómék végül visszamentek Pestre, s 3-4 nap jópofizás után végre elkezdhettem "magammal" törődni: kinyitottam az érettségi borítékokat. Már 2 hete vártak rám...
Tavaly ilyenkor, Istenem, tavaly ilyenkor... Az a pünkösd valahogy jobban megérintett...
Mi volt a nap legjobbja? Hmm... Nem tudom, a naptáramba sem jegyeztem fel.
Talán az, hogy a hétre a Kelyhek királyát húztam? Na, majd kiderül... :)
Május 22. kedd:
Újra az iskolában. Fél 7-kor indultam, este fél 8-ra értem haza. Merthogy egyesületi megbeszélés is volt délután. Közgyűlés! No fene... Újra egyesületi alelnöknek választottak. Szép, dicsőséges dolog. Cserébe írhattam, szerkeszthettem a jegyzőkönyvet is. De vettem perecet előtte és megtudtam, hogy kompetenciamérésre se osztottak be másnapra. Bódottá!!! És jó infókat is kaptam a mentálhigiénés képzésről! Szuper: újra lelkesedem...
Május 23. szerda:
Itthon, édes itthon. Alhattam sokáig, helyettesítettek. Izgalommal álltam (ültem) neki a dolgozatok javításának. Kezdeti lelkesedésem este 11-ig tartott. Rájöttem: ötös nem lesz senkié... Mit is vártam? Elvárások, igen, az elvárások.
Jut eszembe: a napot a Vászolyi mesével kezdtem. Örültek neki, s az én lelkem is megkönnyebbült. Mintha egy pattanás fakadt volna ki. Ideje volt. Írtam, alkottam, boldoggá tett.
Május 24. csütörtök:
Lassan vége a hétnek, de a Kelyhek Királya még nem jelentkezett. Sőt! Megtudtam, hogy az egyik lány felmondott a munkahelyén. Kínzó csodálat és düh fogott el... Azt a mindenit! De vagány! Irigylem a bátorságát. Büszke vagyok rá. Én is ilyen akarok lenni! Utálom! Elvette a szerepemet. Ő éli meg helyettem az érzéseimet. Hogy meri? Hogy merte???...
Amúgy Nap-Mars trigon van, írták is, hogy felpörögnek az események. Nálam ez a buszhoz való futásban jelentkezett - reggel és este is.
Mert ugye színház is volt... A testőr. Viharos helyzet is fennállt, de megúsztam. Köszönöm!!! Mindent megúszok... Igazából semmi nem történik velem. Semmi... Az most jó vagy rossz? Helyes, helytelen, jó, roszz, pod-poc, mind a kilenc, rövidek, fiúk, túlon túl...
Május 25. péntek:
Pihi. Nem volt kedvem dokihoz menni, pedig úgy terveztem. Kevés órám volt, az is mind unalmas. Csak döcögött a nap. Semmi lendület. Este már nem bírtam tovább a bennem lévő feszültséget. Vetettem kártyát: vakfolt-kirakást csináltam... Na, és mi a vakfoltom, na mi? Botok 7. A támadások lapja. Talált, süllyedt. Ezt érzem, ezért vagyok ideges, ezért utálok már bejárni, emberek közé menni. a többi kérdésemre nem kaptam egyértelmű választ. vagy csak még nem értem... Pihenni kéne, meglapulni, feltöltődni... Ringatni magam, dúdolni halkan... Éjjel persze dogajavítás... ez jutott.
Szerencsére van segítség: éjjel 20 perc beszélgetés Marcsival a helyzetünkről. Mit tett ez a tábor velünk?
Május 26. szombat:
Délelőtt szokásos keresztanyu-vizit. Kaptam ebédre finom lecsót, festettem, gyurmáztam - kicsit gyerek lehettem. Meghallgattam a panaszokat, tanácsot adtam, segítettem - kicsit anya lehettem. Kimerültem.
Meg kellett jutalmaznom magam: hazafelé egy másik boltba mentem, vettem 2 francia krémest. Nyami! Ráadásul magamat szolgáltam ki, újraélhettem régi énemet, mikor még a cukrászdában dolgoztam... Most hasznát vettem az akkor megszerzett tudásomnak. Hála érte! :) Talán majd a mostani tapasztalatok is jók lesznek valamire. Türelem...
Hazamentem, magamra zártam az ajtót, hétfőig nem mozdulok ki. Pá, motoros fesztivál, pá tó, pá biciklizés, pá andalgás a természetben, üdv a dolgozatoknak!
Május 27. vasárnap:
Éjjel meditáltam, az jó volt. De aztán 10-től éjjelig dolgozatjavítás. Fél 3-kor sütöttem krumplit, közben imádkoztam: kivágták a ház előtti kis nyírfámat. Rossz volt látni a csonkítását. Megköszöntem neki, hogy eddig is volt, hogy árnyat adott, hogy a madarak csicsereghettek rajta (ma például egy piros begyű valami). Olyan hirtelen jött, nem készültem fel rá... Bárcsak megsimogattam volna. De én minden nap szívtelenül elsétáltam mellette, érintés nélkül. Sosem lehetünk biztosak semmiben... ez is erre figyelmeztetett... tanultam belőle...
Hajnali egy elmúlt. Kidolgoztam a nyelvtan tételeket is közben, hajat mostam, teát főztem, jósoltam. (Jövő héten szétszórt leszek :D Csak nem???)Most írok.
Kelyhek királya! Gyere! Veled izgalmasabb lenne az élet...
Az élet, ami így jó, ahogy van... Végeredményben szerencsés vagyok. Élek. És mindenből lehet tanulni. Hála. Áldás. Köszönet! ♡
"Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj..."
☔
