Mnémnoszüné

Ma Telihold van a Nyilasban.

Meg tízmilliószoros nap is.

Május 29.

Valahogy nem emlékeztem rá, melyik kártyát húztam a hónapra.

Rákerestem: Mnémnoszüné - az emlékezés kártyája 😝

(Hold a Nyilasban - vagy Jupiter a Rákban).

Érdekes.

Úgy gondoltam, akkor talán ma van itt az ideje, hogy értelmezzem, mit mond nekem ez a lap.

Kettősség.

Fekete-fehér. 

Fent és lent, jobbra és balra.

Sötét és világos.

A titok és a nyilvánvaló.

A sejtelmes és az egyértelmű.

A tudott és nem tudott.

Közte pedig a szent állhatatosság...

Még nem kell döntenem.

Jó középen lenni, becsukott szemmel magamra figyelni.

Meditáció közben jön majd meg a válasz.

Két világ közt  állok - ezt érzem. S majd indulnom kell, előre, a célom felé...

Ám most még a pihenés ideje van.

Eljön majd a marsikus idő is... DE még nem. 

Nem sürgetem magam. Kár is volt úgy kapkodnom-csapkodnom ebben a hónapban.

Majd lesz valahogy.

Pár nap és kiderül...

Csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja...

CSAK CSENDBEN, CSAK HALKAN, HOGY SENKI MEG NE HALLJA...

Valahogy így...

"Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj..."

😌

Hit nélkül

"Nem lehet,  nem lehet,
értsétek meg, nem lehet!
Hit nélkül sem alkotni, 
sem élni nem lehet."
(Szörény-Bródy: Kőműves Kelemen)

A minap bejöttek hozzám órát látogatni. Önértékelés. Amin kötelező túlesni minden tanárnak.

Nem volt hozzá sok kedvem. Nyűg. Még ez is. Ezer adminisztráció.

Szívesebben csináltam volna mást, mint erre készülni. Néztem volna előadásokat, írtam volna egy novellát vagy elolvastam volna egy részt egy regényből, kártyát vetettem volna. Bármit, csak óratervet ne kelljen írni... Utána meg eljátszani, hogy milyen jó tanár vagyok...

Mielőtt megírtam volna az óravázlatot, rágyújtottam, mintegy időhúzásképpen. Közben kitaláltam, hogy ppt-t is készítek. Képeket keresgettem, formáztam a szöveget, illesztgettem, javítgattam. Jól elment vele az idő, de élveztem. Szép lett. Virágzó mandulafákkal teli. Alkottam hát, ha nem is novellát, de akkor is, valamit...

A Szózatra már nem maradt időm, energiám. Mindegy is... majd lesz valahogy. Nem érdekel. Mert nem akarom, hogy érdekeljen. Nem akarom olyan dologra fordítani az energiám, amit nem szívvel-lélekkel csinálok. Az önértékelés pedig ilyen. Lázadok ellene.

A Vörösmarty-órám után a látogató tanár megkérdezte:

"Szeretsz tanítani?" 

Úgy meglepődtem a kérdésen... Miért ne szeretnék? Igen. Átadni a tudást, azt szeretem. A vele járó nyűgöket nem szeretem.

Véleménye szerint nem jött át. Unalmas volt az óra, motiválatlanok  a gyerekek, nem volt világos az óra célja. Nem volt bennem semmi lelkesedés. 

Elkedvetlenedtem... Tudom, már 17 éve tanítok. Belefásultam. Meguntam. Nincs bennem tűz és szenvedély.

Érzem. Máshoz lenne kedvem. Kártyát vetni, írni, olvasni, tanulni... Amitől újra szárnyra kapok, feltámadok, mint a főnixmadár.   Repülhetek, szabadon... Szabadon... csak hát az a fránya megélhetés. Ez tart vissza, a pénz. 

Van-e ebből kiút? Mitől lesz élet az élet? Mitől lesz boldog az ember? Hiányzik az a vad, tüzes, csinálniakarom-érzés. Nagyon. Ez foglalkoztat napok óta. Mit tegyek?

Ma megkaptam a választ. Megnéztem a Kőműves Kelement a kecskeméti színházban. A dalok ismerősen csengtek. De ja vu-m volt. Mintha már hallottam volna ezeket a számokat valahol...

A Hitetlenség átka különösen megfogott. Most már itthon vagyok, hallgatom. Ötödször-hatodszor.

"Ha nem hiszed, hogy érdemes

miért kezdted el

Ha nem hiszed, hogy sikerül

mért vállaltad fel

Ha nem hiszed, hogy megéri

a fáradságodat

A korlátok közt mért keresnél

mindig kiutat"

Ez lenne a lényeg. Kelemen többször is elmondta a darabban. A MŰ a lényeg. Az ALKOTÁS, ami létrejön - mindegy(?) milyen áron. Nem a pénz a fontos, hanem az, hogy maradjon egy örök emlék utánunk, egy nagy tett, amit mi vittünk véghez. Amibe beleadjunk szívünk-lelkünk, örömmel, fáradságot nem kímélve. Egy szent dolog, amiben hiszünk. Mert hit nélkül sem alkotni, se élni nem lehet.

Igen. Azt hiszem, ezt a döntést kell meghoznom, így a Mars-Plútó együttállás napján. Ugrani, elhagyni azt, ami már nem éltet, s elindulni afelé, amiben hiszek, amit van erőm létrehozni, ami boldoggá tesz. Még áldozatok árán is. Csak így van értelme az életnek. Hit nélkül: NINCS.

"Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj..."

💪†

Kardok 2

Mai kártyám: Kardok 2. A kétség, a kettősség kártyája.

És hogy telt a napom?

Reggel felkeltem, lázasan. Tudtam, nem megyek be dolgozni. Írtam is a főnökömnek, de nem válaszolt. Visszaaludtam. 10-kor újra felébredtem.

Utána felhívtam a másik főnököt. Mondtam, pihenek, táppénzre megyek. Másodszorra, de sikerült elintéznem, hogy kiírják a helyettesítőket.

Szerencsére legalább abban nem kellett ma döntenem, melyik busszal menjek át az orvoshoz. 
Délben indult. 

Utána ebédelni mentem. De előbb le akartam mondani a holnapit. Mégis úgy döntöttem, ebéd után. De nem volt kanál a menzán, várni kellett. Akkor mégis ebédlemondás. De ott meg sorbaállás volt. Akkor mégis kanálvárás. Visszaandalogtam. Hoztak kanalat. De tiszta pohár nem volt, végül az üvegemből ittam. Utána lemondtam a pénteki ebédet. 
Bementem a suliba. Beszéltem a főnökkel. Mondta, még hétfőn is maradjak otthon, gyógyuljak. 

Irány az orvos. Sorbaállás, vagyis sorbaülés. Én mindig 2 perc alatt végzek bent, a többiek hogy nem? Mindegy. Iszogattam a vizemet, mert kiszáradt a torkom. Kiírtak táppénzre. Kaptam receptet. De melyik patikába menjek? És melyik buszt érem el? Még 6 perc van az indulásig, sietnem kéne, de akkor nincs pisi, és otthon csak egy gyógyszertár van. Mégis inkább megvárom a következőt. Mindezt persze út közben találom ki. Visszafordulok. Elmegyek újra a menzára. Lemondom a hétfői menüt is. Ott pisilni is tudok. Bemenjek a pékségbe? Nem, akkor megint rohanás lenne, majd otthon a kisboltban veszek kenyeret, de akkor a péksütiről le kell mondanom, ott az nincs. Vagy vehetnék csokit, pudingot, kekszet, bármi, ami édes...

Így van időm a helyi gyógyszertárra is. Vegyek gyógyteát? Utánanéznek van-e... Csak 2 perc van a buszindulásig. Elérem...

Leszállok, kitalálom, hogy először a zöldségboltba megyek, veszek narancsot. Gyömbér kell? Gyömbértea. Állítólag jó... Még sose csináltam. De talán itt lenne az ideje. Nézegetem, megfogom, visszarakom. Áh, úgyse csinálom meg. Fizetek. Na, jó, mégis kell gyömbér. Muszáj kipróbálnom. Veszek azt is.

Kisbolt: puding is kell. Csoki vagy vanília? Vanília vagy csoki? Csoki! Leveszem a sárga dobozt, mégiscsak ez a kedvencem: a vanília. Egy komfortzóna túllépés elég egy napra.
Rakok még a kosárba zsepit, citromot - mert azt elfelejtettem a zöldségboltban. Három percig ácsorgok az üdítők között. Múlt héten melyiket is vettem? Az finom volt. Az egyik 130 Ft-ba, a másik 310-be kerül. A drágábbat választom. Irány a húsos pult. Kérek tavaszi felvágottat, mert azon akad meg a szemem. De rájövök, azt nem is szeretem. Kicseréltetem olaszra, az a biztos. Meg még 15 dkg trappista sajt. Félreértik, 25 dekát adnak, de nem szólok. Az Univerzum úgyis jobban tudja, mint én, mire van szükségem...

Érjek végre haza. Még egy-két e-mail, feladatkiosztás, aztán fekhetek végre.
Rám írnak páran, segítséget kérnek. Erősen, tüzesen elutasítom őket: NEM. Azért lettem beteg, mert nem tudtam nemet mondani. Most hagyjanak békén. Jó kifogás ez a taknyos-lázas állapot. Bedugult orr, bedugult szív. Akkor is, most nem.
Legalább ebben határozott vagyok. 

Aludhatnék, nézhetnék tévét, játszhatnék a neten, olvashatnék, esetleg mosás, takarítás? Egyikhez sincs kedvem. 

Csak állok a polc előtt, fogom a napi kártyát a kezemben. Nézegetem. Kardok 2. Bekötött szem, keresztbe tett kardokkal védekezik, ki tudja mi ellen, ki tudja miért. Nem lát, lehet, nem is hall. Csak érzi a veszélyt. Le kéne tenni azt a kardot, felállni és a szemellenzőt levetve harcolni, ha kell. Sose értettem, miért nem ezt teszi. Mitől fél? 

Fölötte a hold vékony kis sarlója. Tényleg... Újhold is van ma. Jósolni kéne. Hát jósolok. 
A döntésvetést választom a legsürgetőbb problémámra. Az alaplap: Bolond. Megmosolygom, talán nem most kéne előhozakodnom ezzel a kérdéssel az égiek felé...
Első úton a Szeretők, a szívem erre vinne. A második úton a Főpapnő - védve lennék minden rossztól, még a Kardok 9 esetében is. 

Mosolygok, csóválom a fejem... Hagyjuk. Úgy látszik, ez nem a döntések napja. Félelem, kétségbeejtő viaskodás, a két énem harca. Jó és rossz csatázik bennem, a megfelelni akaró, kedves, dolgos, segítőkész Helga és a pihenni, lustálkodni vágyó, nemtörődöm Helga. De reggel, mikor felkeltem, az utóbbi mellett döntöttem. És így volt a helyes. A bennem élő Főpapnő tudta ezt. Most az a dolgom, hogy pihenjek. Ne viaskodjam magammal, nem vezet sehova. 

Mélységes béke öntötte el a szívemet.

"Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj..." 

⛔