Klementina 2.

Még mindig a Klementina-dalt hallgatom éjjelenként. 

Azon gondolkodtam, miért.

Biztos van még mondanivalója.

Egyrészt a szerelem. A fiú, aki képes beleszeretni egy másik nőbe, aki hasonlít első szerelméhez. Én is így jártam... Hasonlított rám valaki egy dologban, s mivel én nemet mondtam, ő meg igent, őt választottad.

S hiába hittem, hogy nem fog fájni, mégis fáj.

Évek óta bennem dúló, elnyomott érzések jöttek fel. Félek, semmi nem változott. Nem haladok előre. 16 éves vagyok még mindig.

Vagy még kisebb...

Gyerek. Mikor még Foxi Maxi énekelte ezt a dalt a mesében. 

"Ó, te drága, Klementina..." Apuval néztem.

Akkor nem tudtuk, hogy ez tényleg egy dal. Hogy van története. Akkor nem volt internet. Nem jutottunk ilyen információkhoz.

Évek teltek el. És én már tudom. Ő meg nem. Ezt sajnálom. Hogy ő ezt nem tudhatja már meg sosem. Pedig biztos örülne neki.

Ó, bárcsak itt lenne, és elmondhatnám. Fütyörészné borotválkozás közben. Biztos vagyok benne.

Drága Klementina...

Drága apukám... 😥

Hol vagy, mikor megint összetörték a szívem?

"Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj..."

😢

Klementina

Imádom Wildrose csatornáját, nagyon szép, megnyugtató hangja van, és nagyon okosakat mond. Tarot kártyázik, és angyalokkal beszélget. Kedves lány.

A minap felrakott egy dalt, amit maga énekelt angolul. Oh, my darling... Clementine. Olyan megnyugtató volt, bár a szövegét nem nagyon értettem.

Utánanéztem, és magyarul így hangzik:

Régi barlang rejtekében,

Mély folyóvölgy oldalán

Aranybányász és a lánya

Éldegélt ott hajdanán.

Ó, te drága, ó, te drága

Klementina jössz-e már?

Zöld mezőnek vadvirága

Mind kinyílott, visszavár.

Lenge volt ő, mint egy tündér,

Mint a holdfény, halovány,

- Noha sokszor jó a bocskor -

Mezítláb járt az a lány.

Ó, te drága, ó, te drága...

Kiskacsákat vitt a partra

Nyári napnak hajnalán,

Tüske szúrta át a talpát,

Vízbe szédült, jaj, talán?

Ó, te drága, ó, te drága...

Láttam őt, hogy elragadta,

Mint egy tollpihét, az ár.

Megsirattam, ámde úszni

Én se tudtam, ó, de kár!

Ó, te drága, ó, te drága...

Csak hevertem én leverten

Éjszakákon át meg át,

Míg egy szép nap észrevettem,

S megszerettem kishúgát.

Ó, te drága, ó, te drága

Klementina jössz-e már?

Zöld mezőnek vadvirága

Újra nyílik, visszavár.

Többször meghallgattam. Közben békességet éreztem, bár a tartalma elég szomorú. Amerikában játszódik, az aranyásó kor idején. Vízbe fúl egy fiatal lány kacsaúsztatás közben, s a fiú, akinek tetszik,  nem menti meg, mert nem tud úszni, kicsit sír még utána, de aztán összejön a lány húgával.

Először felháborodtam. De bunkó! Ilyenek a férfiak, hűtlenek, szemetek, nincs bennük semmi megbánás, tisztelet.

Aztán egyből rájöttem, hopp, itt valami van bennem. Ítélkezem. Miért ítélem el ezt a fiút?

Hisz csak egy dolgot akart: boldog lenni. Élni tovább egy tragédia után is. Szeretni és szeretve lenni. Hogy épp a kishúgnál találta meg a boldogságot? Na, és? Akkor mi van? Mindenki úgy boldogul, ahogy tud.

Fájt a boldogságuk. Igazából irigység van bennem. Hogy nekik sikerült. Hogy a fiú túl tud lépni, tovább tud menni. Nem érzelmeskedik egész életében. Nem fogja egyedül leélni az életért azért boldogtalanul, magányosan, mert egy terve nem sikerült. Isten adott neki egy második lehetőséget, és ő élt vele. 

Lehet, hogy ez a helyes cselekedet... Így kéne tenni. Nem kell, hogy érdekeljen, ki mit szól. Az én életem, azt teszem, ami engem boldoggá tesz.

Vajon a fiú tényleg szerette az új lányt? Nem tudom, de gondolom, neki lesz bátorsága tovább lépni, akkor is, ha nem.

Elgondolkodtató...

"Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj..."

💍