Készül a tantárgyfelosztás. Pár héttel korábban szó volt róla, hogy taníthatok marketinget. Ma kiderült, hogy mégse. (Nem hatott meg...) Ugyanakkor azt is mondták, hogy az osztályomban taníthatok pénzügyi ismereteket. Adnak hozzá könyvet, tételeket, kipróbált feladatsorokat, mindent. A téma: az adózás, a bankügyek, a hitel, a tervezés, minden pénzügyi dolog.
Ösztönösen ellenkeztem, idegennek éreztem az egészet, és felkiáltottam.
"Ugyan már, én meg a pénz?"
De rögtön észbe is kaptam, ahogy kimondtam. Hát igen... Én meg a pénz. Két különböző dolog. És ez nincs jól. Miért ne lehetne a barátom?
Annak a tanárnak, aki idáig tanította, a barátja? Ő jóban van vele? Szíve csücske ez a téma. Sokat foglalkozott vele, óravázlatokat készített, játékos feladatokat talált ki. Ő neki miért megy ez lazán? Nekem meg görcsösen?
Nem! Nem hagyom így! Én is a pénz barátja akarok lenni. Felkiáltó jelet akarok a mondat végére, nem kérdőjelet. Gazdag akarok lenni. Áramoltatni a pénzt. Arra költeni, amire szeretném. Mert megvan mindenem. Mert megtehetem.
Ezennel elengedem a pénzzel kapcsolatos negatív gondolataimat. És megengedem, hogy a pénz a barátom legyen, és áramoljon felém. Bőségtudatban élek.
Júliusra megkaptam Lakshmi kártyáját is. Ő is ezt üzeni. Jön a változás. Meggazdagszok, és örömmel kiáltom: ÉN MEG A PÉNZ! Egy fogalom.
"Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj..."
€