Június 1.
A nyár kezdete.
De alig 3 hét, és itt is van a napsütés vége: jön a napforduló.
Olyan fura.
Ilyenkor a sok meló közt nem is veszem észre, hogy hosszabbodnak a nappalok.
Mire már élvezném a jó időt, vége is...
Ez a baj velem.
Mindig későn jövök rá a dolgokra.
Utólag tudom csak értékelni.
Vajon ez változik valaha?
Ha igen, hogy? Mit kell érte tennem?
És miért jönnek fel bennem ezek a kérdések minden nyáron?
Múlik az idő.
A Hozzáállás kártyáját húztam a hónapra.
A zöld smaragdkő meséjét.
Talán ezzel kéne kezdenem valamit.
Megnyitni a szívem.
Szembenézni a félelemmel.
Akkor sokkal jobban fogom élvezni az életet, és észreveszem a szépségeket is.
Legyen így!
Ez a júniusi feladat!
Áldás!
"Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj..."
🌳