Új kezdet - pá, Bigyó!

2018. szeptember 21.

Máté névnap... 

A nyár utolsó napja... holnaptól már hideg időt jósolnak.

Jön az ősz, az őszi napéjegyenlőség.

Újra forog az évkerék egyet.

Valami lezárul, valami kezdődik...

Olyan szomorkás volt a hangulatom máma...

A zsigereimben érzem az elmúlást.

Hogy valami véget ért, valami fáj.

Nem tudom, mi.

Pedig optimista voltam az utóbbi időben.

Ma mégis... olyan mélabús, hallgatag, csendes, elgondolkozó.

Elhatároztam, hogy délután kibiciklizek a tóra. Régóta terveztem már, hogy a nyár elmúltával kimegyek, egyedül, meditálni a tóparton. Most végre megtettem. Húztam egy kártyát is a mágikus sellőkből. (Ha már egyszer vízközelbe megyek...) 

ÚJ KEZDET. 

A legrosszabb már mögötted van és új, pozitív dolgok vannak készülőben. 

Wow! ez tényleg most? Napéjegyenlőségkor? Hát legyen! Ezt választom!

Kerülőúton mentem ki. Néha akadályok álltak utamba, néha várakoznom kellett, hogy továbbhaladjak, néha megelőztek, néha szembejöttek, köszöntek, köszöntem. Az utolsó etapon a fekete kutya is megjelent. Továbbhajtottam.

Útközben láttam egy nőt, aki locsolta a füvet a háza előtt, mintha nyár lenne. Groteszk volt. Holnapra esőt mondanak.

Kiérve konstatáltam, hogy nyitva van az egyik büfé, szolgálják ki az embereket... Többen strandoltak, napoztak. Abszurd! Hát hol itt az ősz kérem szépen???

Távolabb akartam tőlük lenni, így a nyárra kialakított plázsra mentem, a pálmafákhoz. Itt még sosem voltam. Gondoltam, újdonság. Kezdődjön hát!

Hirtelen azt se tudtam, mit csináljak először: fényképezzek, meditáljak, írjak, imádkozzak, vagy csak úgy legyek... Megpihentem, elszívtam egy cigit. Megcsodáltam a nyár és az ősz keverékét: nyiladozó virág és lehullott falevél a tópart magányában egy képen.

Bejelentkeztem a Facebookon. Azért, na, irigykedjenek... 😃 Aztán fényfa-meditációt csináltam a nappal szemben. Üldögéltem. Úgy éreztem, éhes vagyok, így feltúrtam a táskám, hátha van nálam egy kósza csoki vagy ilyesmi. De a Bigyó került csak a kezembe. Keresztlányom dobta be az ágyam mellől a hátizsákba pár hónapja, mikor még "az a nő" sehol se volt... 

2010. szeptember 8-a óta van velem - jóban, rosszban.💗Egy biztos pont az életemben. Egy emlék - Tőled, Rólad, Érted. Most mégis úgy éreztem, el kell engednem. Fel kell áldoznom őt a boldogságom érdekében. Már úgyis mindegy... Te már "azzal a nővel" vagy, nem velem. Nem gondolsz rám, akkor én miért gondoljak Rád? Miért juss eszembe minden nap? Bár szegény Bigyó semmiről sem tehet, és tök aranyos, de mivel Hozzád köt, meg kell tőle szabadulnom.

Kiírtam magamból az érzéseket fél óra alatt. Nem is sírtam. Aztán erőt vettem magamon... Kicsit még szorongattam a kezemben a kis manócskát, aki hevenyészve élvezi az életet, laza csávó... Csak mosolyog, mint egy beavatott. Benne nincsenek drámák. Szinte láttam, ahogy rám kacsint. Biztonságos helyet akartam találni neki. Szívem szerint beledobtam volna a vízbe, de ki tudja, ki lép rá, jövő ilyenkor... Elképzeltem, ahogy a telet a hideg jég alatt tölti... Nem akartam, féltettem... Elássam? De most is két kutya ólálkodott ott, kikaparják, lenyelik, megeszi egy kisgyerek. Nem. 

Mi a tó? Mi nekem a tó? Mi a szent hely itt számomra? Hová rejtsem őt, hogy a Tó Szelleme megtalálja, s cserébe elhozza nekem a boldogságot? 

Tébláboltam, a távolban horgászó emberek biztos hülyének néztek, ahogy fel-le mászkáltam. Végül arra az elhatározásra jutottam, hogy felrakom a pálmafára, ott pihenhet, nézheti a naplementét, látja a tó felett gyülekező felhőket, süttetheti a hasát, fújhatja a szél. Nem lesz bántódása. Talán megtalálja majd valaki, talán nem. Talán leesik majd, talán nem. Talán látom még, talán nem...

Elköszöntem tőle... és lélekben tőled is. Egy korszak lezárult, a legrosszabb már mögöttem van.

Hazaindultam. Vár rám az új kezdet. Új, pozitív dolgok vannak készülőben. 🙏

"Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj..."

🌻🍂🐾