Hétzáró - 21

21. A szerencseszámom. Május. A szerencsehónapom. Szóval azt gondoltam, ezen a héten szerencsés leszek, főleg hétfőn... (bár az nem a szerencsenapom). De legalább dolgozni nem kellett, pünkösd volt.

Szóval, zárom a hetet.

Május 21. hétfő: Pünkösd

A tegnapi szülinapi bulimat követően nehezen ébredtem. De volt a családban más, aki nálam is rosszabbul volt. Helyette mentem ki ÉN elpakolni a partiromokat, a tűző napsütésben leszedni a sátortetőt, takarítani, mindezt egy egyéves folytonrámfigyeljetek-típusú kislány társaságában. Aztán családi ebéd, újra volt terülj-terülj asztalkám és "igyunk egy páleszt, az jót tesz-projekt. Délután alvás. Tesómék végül visszamentek Pestre, s 3-4 nap jópofizás után végre elkezdhettem "magammal" törődni: kinyitottam az érettségi borítékokat. Már 2 hete vártak rám...

Tavaly ilyenkor, Istenem, tavaly ilyenkor... Az a pünkösd valahogy jobban megérintett...

Mi volt a nap legjobbja? Hmm... Nem tudom, a naptáramba sem jegyeztem fel.

Talán az, hogy a hétre a Kelyhek királyát húztam? Na, majd kiderül... :)

Május 22. kedd: 

Újra az iskolában. Fél 7-kor indultam, este fél 8-ra értem haza. Merthogy egyesületi megbeszélés is volt délután. Közgyűlés! No fene... Újra egyesületi alelnöknek választottak. Szép, dicsőséges dolog. Cserébe írhattam, szerkeszthettem a jegyzőkönyvet is. De vettem perecet előtte és megtudtam, hogy kompetenciamérésre se osztottak be másnapra. Bódottá!!! És jó infókat is kaptam a mentálhigiénés képzésről! Szuper: újra lelkesedem...

Május 23. szerda:

Itthon, édes itthon. Alhattam sokáig, helyettesítettek. Izgalommal álltam (ültem) neki a dolgozatok javításának. Kezdeti lelkesedésem este 11-ig tartott. Rájöttem: ötös nem lesz senkié... Mit is vártam? Elvárások, igen, az elvárások.

Jut eszembe: a napot a Vászolyi mesével kezdtem. Örültek neki,  s az én lelkem is megkönnyebbült. Mintha egy pattanás fakadt volna ki. Ideje volt. Írtam, alkottam, boldoggá tett. 

Május 24. csütörtök:

Lassan vége a hétnek, de a Kelyhek Királya még nem jelentkezett. Sőt! Megtudtam, hogy az egyik lány felmondott a munkahelyén. Kínzó csodálat és düh fogott el... Azt a mindenit! De vagány! Irigylem a bátorságát. Büszke vagyok rá. Én is ilyen akarok lenni! Utálom! Elvette a szerepemet. Ő éli meg helyettem az érzéseimet. Hogy meri? Hogy merte???...

Amúgy Nap-Mars trigon van, írták is, hogy felpörögnek az események. Nálam ez a buszhoz való futásban jelentkezett - reggel és este is. 

Mert ugye színház is volt... A testőr. Viharos helyzet is fennállt, de megúsztam. Köszönöm!!! Mindent megúszok... Igazából semmi nem történik velem. Semmi... Az most jó vagy rossz? Helyes, helytelen, jó, roszz, pod-poc, mind a kilenc, rövidek, fiúk, túlon túl...

Május 25. péntek: 

Pihi. Nem volt kedvem dokihoz menni, pedig úgy terveztem. Kevés órám volt, az is mind unalmas. Csak döcögött a nap. Semmi lendület. Este már nem bírtam tovább a bennem lévő feszültséget. Vetettem kártyát: vakfolt-kirakást csináltam... Na, és mi a vakfoltom, na mi? Botok 7. A támadások lapja. Talált, süllyedt. Ezt érzem, ezért vagyok ideges, ezért utálok már bejárni, emberek közé menni. a többi kérdésemre nem kaptam egyértelmű választ. vagy csak még nem értem... Pihenni kéne, meglapulni, feltöltődni... Ringatni magam, dúdolni halkan... Éjjel persze dogajavítás... ez jutott. 

Szerencsére van segítség: éjjel 20 perc beszélgetés Marcsival a helyzetünkről. Mit tett ez a tábor velünk? 

Május 26. szombat:

Délelőtt szokásos keresztanyu-vizit. Kaptam ebédre finom lecsót, festettem, gyurmáztam - kicsit gyerek lehettem. Meghallgattam a panaszokat, tanácsot adtam, segítettem - kicsit anya lehettem.  Kimerültem. 

Meg kellett jutalmaznom magam: hazafelé egy másik boltba mentem, vettem 2 francia krémest. Nyami! Ráadásul magamat szolgáltam ki, újraélhettem régi énemet, mikor még a cukrászdában dolgoztam... Most hasznát vettem az akkor megszerzett tudásomnak. Hála érte! :) Talán majd a mostani tapasztalatok is jók lesznek valamire. Türelem...

Hazamentem, magamra zártam az ajtót, hétfőig nem mozdulok ki. Pá, motoros fesztivál, pá tó, pá biciklizés, pá andalgás a természetben, üdv  a dolgozatoknak!

Május 27. vasárnap:

Éjjel meditáltam, az jó volt. De aztán 10-től éjjelig dolgozatjavítás. Fél 3-kor sütöttem krumplit, közben imádkoztam: kivágták a ház előtti kis nyírfámat. Rossz volt látni a csonkítását. Megköszöntem neki, hogy eddig is volt, hogy árnyat adott, hogy a madarak csicsereghettek rajta (ma például egy piros begyű valami). Olyan hirtelen jött, nem készültem fel rá... Bárcsak megsimogattam volna. De én minden nap szívtelenül elsétáltam mellette, érintés nélkül. Sosem lehetünk biztosak semmiben... ez is erre figyelmeztetett... tanultam belőle...

Hajnali egy elmúlt. Kidolgoztam a nyelvtan tételeket is közben, hajat mostam, teát főztem, jósoltam. (Jövő héten szétszórt leszek :D Csak nem???)Most írok.

Kelyhek királya! Gyere! Veled izgalmasabb lenne az élet...

Az élet, ami így jó, ahogy van... Végeredményben szerencsés vagyok. Élek. És mindenből lehet tanulni. Hála. Áldás. Köszönet! ♡

"Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj..."

☔

Hétzáró - 12.

Minden hét elején - sőt olykor már vasárnap este is - kapok egy hétindító cikket azoktól a portáloktól, közszereplőktől, ahová feliratkoztam. Gyakran el se olvasom, mert reggel rohanás van, este meg fáradtság, és egyébként is, ilyenkor nehezebben megy a koncentrálás.

A napi hajsza előtt/után tele vagyunk tervekkel, reményekkel, feladatokkal. Agyunkban a gondolatok ide-oda cikáznak, mint Zeusz villámai. Fel vagyunk pörögve. Vagy éppen ellenkezőleg: erőnk sincs végigvergődni az újabb hosszú, motiváló szövegeken, ahol persze mindig arról van szó, hogy érdemes élni (úgy, hogy semmit se bánj... 😉)

Ezért kitaláltam, hogy ha majd híres és gazdag leszek (vagyis vagyok, vagyok, jelen idő), akkor én bizony nem hétindítót, hanem hétzárót küldök a jónépnek a postaládájába! Összegzésre, elcsendesedésre, hálaadásra szólítom fel őket! Mint például most én magamat...

Szóval, tekintsük át, miről szólt számomra a 12. hét!

Nos: az első szó, ami eszembe jut róla: eklektikus. Két részre oszlott: tavasz előtti és tavasz utáni állapot. 20-án, kedden volt ugyanis a tavaszi napéjegyenlőség. S mintha ezer éve lett volna! Mozgalmas volt ez a hét.

19. Hétfő: Még mindig megfázva indultam neki a hétnek, s a munkahelyemen kiderült: nincs fűtés. Egész nap nagykabátban ültünk a gyerekekkel, persze tanulni, tanítani nem lehetett. De azért arra jó volt a nap, hogy  a két agyféltekét összekapcsoló gyakorlatokat mutathattam meg tornamutatványok közepette a 7. órán a csoportnak. Kicsit feldobott. Este megírtam a Szilveszteri József című cikket. 😇

20. Kedd: Napéjegyenlőség!!! Olyan szép szó. Felidéztem általa Rosie könyvtárát, sőt fel is mondtam, visszahallgathatom. Már 10-kor hazajöttem, mert rövidített órák voltak a jéghideg radiátorok miatt. Útközben rég halogatott dolgom is megteszem: bemegyek a virágboltba. Igaz, nincs kínálatuk, de kapok ajándékba 2 szál fehér jácintot. Elkészítem a házi oltárt 17 órára. Délután meditáltunk Anival, Gyulával, meg kártyáztunk kicsit. Megfogalmaztuk a vágyainkat mindhárom szinten. Jó volt. Sőt, a virslis-lencsés tésztát is sikerült ügyesen megfőznöm, jól is laktam vele. Éjjel még arra is volt energiám, hogy keresztlányom 1 éves szülinapjára hosszú verset írjak. És egy kis kutakodás miatt csalódnom is kellett - szomorú voltam, de nem dühös. Így kellett lennie... csak egy pöttöm kis fájdalom. 😔

21. Szerda: Tavasz van, tavasz van! A suliban még persze nincs - még mindig nagykabátban és sapkában tartottam órát. Noja szülinapja, jönnek nekem is a gratulációk a versért. Ennél fontosabb azonban, hogy délután Kecskemétre megyek Théta Healing bemutatóra! Nagyon jól érzem magam, azt leszámítva, hogy utána még két órát kell várakozni a buszra a kényelmetlen váróban, kint pedig esik a hó. Karácsonyi hangulatom támad... De már tényleg nagyon unom a hideget!!! Hazafele félúton felveszem a sapkámat, mert huzat van. Éjjelre már fáj a fülem, és még mindig fújom az orrom. Éjfélkor álltam neki lencsét enni - lelki szintem gazdagodásáért. Théta, théta, théta! 😍

22. Csütörtök: Fáradtan, fülfájósan szenvedtem végig a szürke napot. Szomorúan konstatáltam, hogy tavaly ilyenkor már virágoztak a japán cseresznyefák. Délután aludtam, mint Rosie, este nekiálltam takarítani. És az egy hónapja halogatott jellemzést is megírtam. Szupererőm van. 💪

23. Péntek: Pörgés-forgás-sürgés. Csak 2 órám van, hazajövök a 10 órási busszal. Szerintem ebben a tanévben ez csak egyszer fordult elő, mindig van valami plusz munka péntekenként. Hozom haza a táskámban a hét elején megrendelt könyveket. Imádom... Gazdagnak érzem magam. Itthon még beszaladok a könyvesboltba, gyógyszertárba, majd érettségi felkészítőt tartok.  Jutalomként  babgulyást és Gundel-palacsintát ebédelek. Este is kikapcsolódok: megengedem magamnak a filmnézést: Teljesen idegenek. Tetszik. 👌 De a hideget már nagyon-nagyon unom!!! Hisztizek kicsit. Nem tudom, szabad-e.

24. Szombat: Alvás délig. 😆 A hét fénypontja. Délután séta keresztanyámhoz, ebédet is kapok. Elvisz a cukrászdába tortát rendelni. Ez is pipa. Este pihenés, semmi extra. De nem jó a kedvem. Rátalálok Takács Tiborra. Megrémít, amiket mond. 😱

25. Vasárnap: Óraátállítás, -1 óra. Brrrr. Újabb séta a falu túlvégére, ajándékebéd, ajándéksüti. Mama történeteket mesél a múltról. Megtudom, amit akartam. Délután takarítás, majd keresztanyám jön ide az unokaöcsémmel. Kapnak vaníliás karikát.  Aztán megint a szokásos, készülés hétfőre, jóslás, vetés. Most az érdekel különösen, jelentkezzem-e pedagógusminősítésre... Nem kapok egyértelmű választ. Hajmosás. És persze megint éjfél után kerülök ágyba. Füllámpázás, már nem fáj. 🙆 De még mindig hátravan 5 oldal a Coelho-könyvemből...

Szóval mozgalmas, eseménydús volt ez a tizenkettes. Úgy érzem, egy hét alatt több minden történt velem, mint egész télen.  Sok dolgot sikerült elintéznem. 

S hogy mire tanított?  Arra, hogy bár se meleg, se napsütés, se madarak, se aranyeső, mégis mintha mozdult volna valami, ébred a tavasz, erőlködve, lassan, de éled. Nap és Éj harca tükröződött cselekedeteimben, érzéseimben, de a Nap fog győzni, már nem egyenlőek! Mars hava - drukkolok! 😘

"Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj..."

✔