A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fáradtság. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fáradtság. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. július 2., hétfő

Július

Július, július... Már 2-a van.

Tegnap kellett volna írnom, de nem volt erőm, időm.
Fáradt vagyok.
Ma van a nyári szünetem első napja. Ezt is munkával töltöttem - még bementem a suliba, adminisztrációs dolgokat lezárni.
Holnaptól tényleg szünet, szabadság - remélem, minden tekintetben.

Hosszú volt a tanév:
- augusztus: gólyatábor, új osztály
- szeptember: rengeteg adminisztráció, tanmenetek, munkatervek, osztályom dolgai, szülői értékezlet
- október: tanulás, első siker: nyertem egy novellapályázaton
- november: névadó ünnepség, Balaton, szigorlat, Ericksoni hipnózis tanfolyam, meseírás
- december: meseírások, záróvizsga, diplomaosztó, Pilis
- január: ki tudja már?, félév zárása
- február: kimerültség, hideg, megfázás
- március: még mindig hideg, de már közeledik a tavasz, Noémi 1, lakásszépítés, próbaérettségi javítása
- április: prózafelolvasó verseny minden mennyiségben, 
- május: úúúúú: 40. szülinap, Vászoly, pünkösdi buli, dolgozatjavítás kezdete
- június: dolgozatok, dolgozatok, adminisztráció, adminisztráció, biziírás, törzslapírás, érettségi, statisztika, Útravaló, GINOP, Bogiék költöznek, Betti 40, Lasi nyugdíj, tónem, lencsenem, napéjegyenlőségnem, Szabadkanem, nemtudom, nembírom, elegemvan

Szóval hosszú volt.

Közben eltelt egy fél év is az idei évből. A Diadalszekér útra indulásának évéből.
Összegezni kellene. De még fáradt vagyok. És irigy. Mások sikerei, mások életére, mások szabadidejére. Pedig ez nem jó. A magamét kell nézni, azért adni hálát. De most nem megy. Olyan szinten vagyok lemerülve... 

A hónapra a Kelyhek lovagját húztam. Talán jön valaki. Egy lélektárs. És megment.
Itt a nyár... Bárcsak élvezni tudnám. 
Adj erőt, Uram!


"Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj..."
😩

2018. június 25., hétfő

Fáradtan

Elfáradtam. Belefáradtam. Lefáradtam. Kifáradtam. Fáradt vagyok.
Csak a munka-munka-munka.
Mikor lesz vége?
És miért bánt, hogy mások csak kacarásznak, cigizgetnek egész nap (pontosítok: 8-12-ig), míg én tényleg dolgozom, pihenés nélkül, másnaposan, karikás-piros szemekkel. Fáj a fejem az előző napi bankettől, fáj a kezem a nyolcórás bizonyítványírástól, fáj a lábam a magassarkú cipőtől, fáj a szívem az álmomtól, a tegnaptól, tőled.
Fáradt vagyok bármit is tenni.
Csak panaszkodom.
És akkor igen, akkor szembejön valaki, aki még fáradtabb, akinek még rosszabb a sorsa, aki nekem panaszkodik.
Isten előtt sosincs kifogás.
Csinálom tovább. Magamért. Nélküled.
Összetört szívvel. Fáradtan.


"Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj..."
👎