Minden hét elején - sőt olykor már vasárnap este is - kapok egy hétindító cikket azoktól a portáloktól, közszereplőktől, ahová feliratkoztam. Gyakran el se olvasom, mert reggel rohanás van, este meg fáradtság, és egyébként is, ilyenkor nehezebben megy a koncentrálás.
A napi hajsza előtt/után tele vagyunk tervekkel, reményekkel, feladatokkal. Agyunkban a gondolatok ide-oda cikáznak, mint Zeusz villámai. Fel vagyunk pörögve. Vagy éppen ellenkezőleg: erőnk sincs végigvergődni az újabb hosszú, motiváló szövegeken, ahol persze mindig arról van szó, hogy érdemes élni (úgy, hogy semmit se bánj... 😉)
Ezért kitaláltam, hogy ha majd híres és gazdag leszek (vagyis vagyok, vagyok, jelen idő), akkor én bizony nem hétindítót, hanem hétzárót küldök a jónépnek a postaládájába! Összegzésre, elcsendesedésre, hálaadásra szólítom fel őket! Mint például most én magamat...
Szóval, tekintsük át, miről szólt számomra a 12. hét!
Nos: az első szó, ami eszembe jut róla: eklektikus. Két részre oszlott: tavasz előtti és tavasz utáni állapot. 20-án, kedden volt ugyanis a tavaszi napéjegyenlőség. S mintha ezer éve lett volna! Mozgalmas volt ez a hét.
19. Hétfő: Még mindig megfázva indultam neki a hétnek, s a munkahelyemen kiderült: nincs fűtés. Egész nap nagykabátban ültünk a gyerekekkel, persze tanulni, tanítani nem lehetett. De azért arra jó volt a nap, hogy a két agyféltekét összekapcsoló gyakorlatokat mutathattam meg tornamutatványok közepette a 7. órán a csoportnak. Kicsit feldobott. Este megírtam a Szilveszteri József című cikket. 😇
20. Kedd: Napéjegyenlőség!!! Olyan szép szó. Felidéztem általa Rosie könyvtárát, sőt fel is mondtam, visszahallgathatom. Már 10-kor hazajöttem, mert rövidített órák voltak a jéghideg radiátorok miatt. Útközben rég halogatott dolgom is megteszem: bemegyek a virágboltba. Igaz, nincs kínálatuk, de kapok ajándékba 2 szál fehér jácintot. Elkészítem a házi oltárt 17 órára. Délután meditáltunk Anival, Gyulával, meg kártyáztunk kicsit. Megfogalmaztuk a vágyainkat mindhárom szinten. Jó volt. Sőt, a virslis-lencsés tésztát is sikerült ügyesen megfőznöm, jól is laktam vele. Éjjel még arra is volt energiám, hogy keresztlányom 1 éves szülinapjára hosszú verset írjak. És egy kis kutakodás miatt csalódnom is kellett - szomorú voltam, de nem dühös. Így kellett lennie... csak egy pöttöm kis fájdalom. 😔
21. Szerda: Tavasz van, tavasz van! A suliban még persze nincs - még mindig nagykabátban és sapkában tartottam órát. Noja szülinapja, jönnek nekem is a gratulációk a versért. Ennél fontosabb azonban, hogy délután Kecskemétre megyek Théta Healing bemutatóra! Nagyon jól érzem magam, azt leszámítva, hogy utána még két órát kell várakozni a buszra a kényelmetlen váróban, kint pedig esik a hó. Karácsonyi hangulatom támad... De már tényleg nagyon unom a hideget!!! Hazafele félúton felveszem a sapkámat, mert huzat van. Éjjelre már fáj a fülem, és még mindig fújom az orrom. Éjfélkor álltam neki lencsét enni - lelki szintem gazdagodásáért. Théta, théta, théta! 😍
22. Csütörtök: Fáradtan, fülfájósan szenvedtem végig a szürke napot. Szomorúan konstatáltam, hogy tavaly ilyenkor már virágoztak a japán cseresznyefák. Délután aludtam, mint Rosie, este nekiálltam takarítani. És az egy hónapja halogatott jellemzést is megírtam. Szupererőm van. 💪
23. Péntek: Pörgés-forgás-sürgés. Csak 2 órám van, hazajövök a 10 órási busszal. Szerintem ebben a tanévben ez csak egyszer fordult elő, mindig van valami plusz munka péntekenként. Hozom haza a táskámban a hét elején megrendelt könyveket. Imádom... Gazdagnak érzem magam. Itthon még beszaladok a könyvesboltba, gyógyszertárba, majd érettségi felkészítőt tartok. Jutalomként babgulyást és Gundel-palacsintát ebédelek. Este is kikapcsolódok: megengedem magamnak a filmnézést: Teljesen idegenek. Tetszik. 👌 De a hideget már nagyon-nagyon unom!!! Hisztizek kicsit. Nem tudom, szabad-e.
24. Szombat: Alvás délig. 😆 A hét fénypontja. Délután séta keresztanyámhoz, ebédet is kapok. Elvisz a cukrászdába tortát rendelni. Ez is pipa. Este pihenés, semmi extra. De nem jó a kedvem. Rátalálok Takács Tiborra. Megrémít, amiket mond. 😱
25. Vasárnap: Óraátállítás, -1 óra. Brrrr. Újabb séta a falu túlvégére, ajándékebéd, ajándéksüti. Mama történeteket mesél a múltról. Megtudom, amit akartam. Délután takarítás, majd keresztanyám jön ide az unokaöcsémmel. Kapnak vaníliás karikát. Aztán megint a szokásos, készülés hétfőre, jóslás, vetés. Most az érdekel különösen, jelentkezzem-e pedagógusminősítésre... Nem kapok egyértelmű választ. Hajmosás. És persze megint éjfél után kerülök ágyba. Füllámpázás, már nem fáj. 🙆 De még mindig hátravan 5 oldal a Coelho-könyvemből...
Szóval mozgalmas, eseménydús volt ez a tizenkettes. Úgy érzem, egy hét alatt több minden történt velem, mint egész télen. Sok dolgot sikerült elintéznem.
S hogy mire tanított? Arra, hogy bár se meleg, se napsütés, se madarak, se aranyeső, mégis mintha mozdult volna valami, ébred a tavasz, erőlködve, lassan, de éled. Nap és Éj harca tükröződött cselekedeteimben, érzéseimben, de a Nap fog győzni, már nem egyenlőek! Mars hava - drukkolok! 😘
"Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj..."
✔
