értsétek meg, nem lehet!
Hit nélkül sem alkotni,
sem élni nem lehet."
(Szörény-Bródy: Kőműves Kelemen)
A minap bejöttek hozzám órát látogatni. Önértékelés. Amin kötelező túlesni minden tanárnak.
Nem volt hozzá sok kedvem. Nyűg. Még ez is. Ezer adminisztráció.
Szívesebben csináltam volna mást, mint erre készülni. Néztem volna előadásokat, írtam volna egy novellát vagy elolvastam volna egy részt egy regényből, kártyát vetettem volna. Bármit, csak óratervet ne kelljen írni... Utána meg eljátszani, hogy milyen jó tanár vagyok...
Mielőtt megírtam volna az óravázlatot, rágyújtottam, mintegy időhúzásképpen. Közben kitaláltam, hogy ppt-t is készítek. Képeket keresgettem, formáztam a szöveget, illesztgettem, javítgattam. Jól elment vele az idő, de élveztem. Szép lett. Virágzó mandulafákkal teli. Alkottam hát, ha nem is novellát, de akkor is, valamit...
A Szózatra már nem maradt időm, energiám. Mindegy is... majd lesz valahogy. Nem érdekel. Mert nem akarom, hogy érdekeljen. Nem akarom olyan dologra fordítani az energiám, amit nem szívvel-lélekkel csinálok. Az önértékelés pedig ilyen. Lázadok ellene.
A Vörösmarty-órám után a látogató tanár megkérdezte:
"Szeretsz tanítani?"
Úgy meglepődtem a kérdésen... Miért ne szeretnék? Igen. Átadni a tudást, azt szeretem. A vele járó nyűgöket nem szeretem.
Véleménye szerint nem jött át. Unalmas volt az óra, motiválatlanok a gyerekek, nem volt világos az óra célja. Nem volt bennem semmi lelkesedés.
Elkedvetlenedtem... Tudom, már 17 éve tanítok. Belefásultam. Meguntam. Nincs bennem tűz és szenvedély.
Érzem. Máshoz lenne kedvem. Kártyát vetni, írni, olvasni, tanulni... Amitől újra szárnyra kapok, feltámadok, mint a főnixmadár. Repülhetek, szabadon... Szabadon... csak hát az a fránya megélhetés. Ez tart vissza, a pénz.
Van-e ebből kiút? Mitől lesz élet az élet? Mitől lesz boldog az ember? Hiányzik az a vad, tüzes, csinálniakarom-érzés. Nagyon. Ez foglalkoztat napok óta. Mit tegyek?
Ma megkaptam a választ. Megnéztem a Kőműves Kelement a kecskeméti színházban. A dalok ismerősen csengtek. De ja vu-m volt. Mintha már hallottam volna ezeket a számokat valahol...
A Hitetlenség átka különösen megfogott. Most már itthon vagyok, hallgatom. Ötödször-hatodszor.
"Ha nem hiszed, hogy érdemes
miért kezdted el
Ha nem hiszed, hogy sikerül
mért vállaltad fel
Ha nem hiszed, hogy megéri
a fáradságodat
A korlátok közt mért keresnél
mindig kiutat"
Ez lenne a lényeg. Kelemen többször is elmondta a darabban. A MŰ a lényeg. Az ALKOTÁS, ami létrejön - mindegy(?) milyen áron. Nem a pénz a fontos, hanem az, hogy maradjon egy örök emlék utánunk, egy nagy tett, amit mi vittünk véghez. Amibe beleadjunk szívünk-lelkünk, örömmel, fáradságot nem kímélve. Egy szent dolog, amiben hiszünk. Mert hit nélkül sem alkotni, se élni nem lehet.
Igen. Azt hiszem, ezt a döntést kell meghoznom, így a Mars-Plútó együttállás napján. Ugrani, elhagyni azt, ami már nem éltet, s elindulni afelé, amiben hiszek, amit van erőm létrehozni, ami boldoggá tesz. Még áldozatok árán is. Csak így van értelme az életnek. Hit nélkül: NINCS.
"Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj..."
💪†