Tövismadarak

Hónapok óta tervezem, hogy újranézem ezt a sorozatot. Az első részig el is jutottam pár hete. De akkor megint jöttek a szokásos kötelességek.

S én csak mondogattam magamban: hamarosan, kitartás.

Most végre eljött az idő. A maradék 3 részt egymást követő három nap (vagyis éjjel) néztem meg.

Sokat sírtam, tisztultam.

A téma közismert. Maggie és Ralph tiltott szerelme, ami mégis beteljesül - bűnök árán, fájdalmak követik és bűnhődés. Mintha bűn lenne egy lelki társ megtalálása. 

Felnőtt fejjel nézve a történetet egyértelműen Ralph-ot hibáztattam. Miért nem képes lemondani a karrierről? Miért nem veszi észre, hogy az ikerlángját találta meg? Hogy képes elszalasztani ezt a boldogságot? Miért nem gondolja át a nyereségeket, veszteségeket és dönt aszerint?

Maggie jól megfogalmazta ezt egy szép metaforában:

"Egyformák vagytok ti mindannyian, nagy, szőrös lepkék, repestek a láng után, az meg üveg mögött ég. És az üveg olyan vékony, olyan átlátszó, hogy holtra töritek magatokat rajta. S ha sikerül bevergődnötök az üveg mögé, egyenesen a lángba repültök, s halálra égve zuhantok belé. Pedig kint a hűvös éjszakában vár az eleség, a szeretet s a megszületni vágyó kicsi lepkék. De hát látjátok ezt? Kell ez nektek? Dehogyis! Vissza a lángba, holtra törni magatokat, vagy halálra égni!"

Ezeknek a férfiaknak többet ért a belső tűz, a lelkesedés, a becsvágy (ahogy mondták a filmben), mint az igaz szerelem. Azt tanítják ezzel, hogy a szerelem nem elég... Hogy van annál nagyobb erő. Hogy minden embernek van egy útja, egy hivatása, amit még az igaziért sem ad fel. Hétköznapi helyett a szakrális, szent dolgot választják.

Én a szerelmet választanám. Egyértelműen. Talán mert ez hiányzik az életemből. 

Pedig elmúlik. Megcsúnyul, megfakul az érzés. Főleg a hétköznapokban. Tudjuk. Erről szól minden történet a görög drámáktól kezdve a Rómeó és Júlián át a Tövismadarakig. 

"A görögök szerint vétkezik az istenek ellen, aki túlságosan szeret valamit. (...) Ha valakit így szeretnek, az istenek féltékenyek lesznek, és a szeretet tárgyát élete virágában lesújtják. Nagy tanulság rejlik ebben. Túlságosan szeretni: szentségtörés."

Ralph is rájött erre. Ezért választotta Istent... 

Nagyon fontos téma ebben a filmben az Istenhez való viszony. Ki ő? Milyen ő? Bosszúálló és kegyetlen, ahogy Maggie látja? Vagy atyai jóbarát, igaz segítő, ahogy Ralph? Dicsőséges és tiszta, ahogy Dane hiszi? Létezik egyáltalán? Mikor segít? És mikor nem? Miért küld tüzet? És utána miért küldi a vizet? Hogy éltessék? Ilyen értelemben viszont képmutató, rosszindulatú, öntelt valaki. S miért okoz annyi halált? Miért teszi fájdalmassá az életet? Miért nem lehet vele békét kötni? Annyi-annyi kérdés. 

Mi a fontosabb? Isten vagy a szerelem? Egyáltalán: fontos-e dönteni. Mert ahogy az ősanya, Fee megfogalmazta:

"Ha mi elmegyünk, ki jön majd utánunk? Milyen emberek fognak itt élni? Senki sem lesz, aki elmondja nekik, milyen volt a mi életünk..."

Senki. Senki nem fogja tudni, mit, miért, mikor döntöttünk úgy, ahogy. Senki nem fog emlékezni ránk egy idő után. Senki nem fog számonkérni rajtunk semmit. Talán csak Isten. Ezért ő a fontosabb...

"Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj..."

♱

Blokk

Tesómék ma hazamentek. Pakolásztam utánuk, rendet raktam. 

Az asztalon felfedeztem, hogy itt maradt három blokk.

Blokk.

Érdekes...

Vajon miért hívják így a kinyomtatott számlát, nyugtát?

Blokk. (Német szó)

Jelentései egy internetes szótárban:

1. Helyi érzéstelenség.
2. Megállás, elzáródás, akadály.
3. Pártcsoport (politika)
4. Számla, fizetési jegyzék.
5. Tuskó, tömb fatönk, kőtömb. Körülhatárolt tömeg, nagy darab, súlyos test; előre gyártott épületelem; írótömb; jegyzék; pártszövetség, (politikai) tömörülés.
6. Valaminek az árát a pénztári jegyen feltünteti; gyári bélyegzőórával időpontot rögzít; tilosra állít (kocsit); elzár, lezár; nem enged át, megállít; üzemzavar miatt hirtelen megáll (gép); (ijedtségtől, váratlan hatástól) megdermed, megbénul; leáll a gondolkodása; sport sáncol

(Forrás: https://meszotar.hu/keres-blokk)

Hmm... mi, spirituális lények egyből a gát, akadály jelentésre gondolunk a szó hallatán. "Van bennem valami blokk ezzel vagy azzal kapcsolatban." Persze, leginkább a pénzzel.

(Ezért is fura, hogy pont a nyugtát is így hívják. Vajon minden emberben van egy blokk, mikor pénzt ad ki?)

Ne legyen így! Szabadítsuk fel magunkat! Keressünk más nézőpontot! Mondjuk az Access segítségével. Most kaptam... Na, milyen?

"Hány esküd, fogadalmad, hűségnyilatkozatod, ígéreted, vérszerződésed és kötelezettségvállalásod van a pénnzzel kapcsolatban minden időben, térűrben, dimenzióban és realitásban? Hajlandó lennél-e visszavonni, érvényteleníteni, hatálytalanítani, visszaszerezni, lemondani, felmondani, visszaszívni, elpusztítani és nemteremtetté tenni?

Helyes, helytelen, jó, rossz, pod-poc, mind a kilenc, rövidek, fiúk és túlontúl."

Szuper!!! Lehengerlő... Akadálymentes. Falakat leengedni, kezdődhet a teremtés! :)

"Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj..."

$€£

Huncut

Ma volt telihold - a Vízöntőben.

Az 5. házamban.

Mars együttállással.

A karmatengelyen - merthogy a leszálló holdcsomóponttal is együttálltak.

Ráadásul teljes holdfogyatkozás - az évszázad leghosszabb holdfogyatkozása.

Kell ennél több?

Igazi teremtő nap.

Egy hónapja készülök rá kb.

Mindenfélét kitaláltam, hogy majd így fogok teremteni, meg úgy meditálni, meg ilyen mesét írni, meg olyan jóslást csinálni, meg egész nap a föld felett lebegek három méterrel...

Aztán az egészből nem lett semmi.

Tesómék itthon, a férjével, gyerekével együtt. Semmi egyedüllét.

Csak a feszültség a köbön. Összeveszések, durcázások, kiabálások.

Plusz egy jó kis vihar, dörgés-villámlás, ahogy kell.

20.15-kor kelt a Hold, 20.24-kor megkezdődött a fogyatkozása.

Kint szakadt az eső, és még sötét sem volt, de azért adtam egy esélyt neki, lementem az udvarra, hátha csak az ablakból nem látom az égi tüneményt...

Semmi. Imádkoztam. Kértem, vigyen el minden rosszat, ami már nem szolgál engem, ami nem az enyém. S a gyomrom remegett, nem találtam a helyem.

Mikor a teljes holdfogyatkozás megkezdődött, mélységes béke töltött el. Csend, nyugalom. Mintha tényleg kiüresedtem volna. Pedig a távolban már villámlott. Közelgett a vihar.

A kellős közepén kacsatáncot jártunk, hogy a gyerek örüljön... Egy kis móka, kacagás. Csináltam én is, ha már úgyis jön a világ vége... addig is élvezzük az életet.

23 óra után elült a vihar, én is megnyugodtam. Nem esett bajunk.

A holdfogyatkozás éjfél után ért véget. Akkor vettem elő a kártyát, s jósoltam magamnak, tanácsot kértem...

Mire végeztem, teljesen eloszlottak a felhők, s hajnali 1-kor az erkélyen állva is gyönyörűen látszódott a fenséges telihold.

"Huncut vagy" - mondtam neki, mint a gyereknek az elmúlt napokban.

Ő olyankor édesen rám mosolyog. Csillog a szeme. Tudja, hogy az, hogy rosszban sántikál, hogy nem lett volna szabad megtennie valamit, de mégis megtette.

Mint a Hold ma este. Nem mutatta meg magát. Mint egy szégyenlős idős hölgy, aki már nem meri felvállalni elaszott testét, s kendők, fátylak mögé bújva csendesen öltözik át a sötétben. Ezt tette...

Senki nem láthatta hibáit, gyengeségeit. Teljes pompájában akart csak tündökölni.

A kis huncut...

"Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj..."

🌒

Sok minden

Annyi  minden kavarog a fejemben, a szívemben, a lelkemben mostanság.

Rengeteg megírásra váró téma. Rengeteg terv. Rengeteg lehetőség, amit ki szeretnék használni. 

Könyvek, előadások, meditációk, jóslások, álmok, cikkek, filmek, bulik. Na, ezek nincsenek...

Idő kellene. Átgondolni mindent, rendet rakni - magamban és magam körül. 

De pont idő nincs.

Elvették. Vagyis hagytam, hogy elvegyék.

Mert képtelen voltam nemet mondani.

Ugye? Nem látom a képet. A nemet mondás képét.

És így semmi sem fog változni.

Csöpögő csapok, síró gyerek, nem az én érdekeimet szolgáló kényszeres cselekedetek, kései ebéd és soha véget nem érő rendetlenség között vergődöm.

Szenvedek.

Pedig csak nemet kellene mondanom másra, és igent magamra.

Majd.

Ha lesz időm.

"Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj..."

🕝

Július

Július, július... Már 2-a van.

Tegnap kellett volna írnom, de nem volt erőm, időm.

Fáradt vagyok.

Ma van a nyári szünetem első napja. Ezt is munkával töltöttem - még bementem a suliba, adminisztrációs dolgokat lezárni.

Holnaptól tényleg szünet, szabadság - remélem, minden tekintetben.

Hosszú volt a tanév:

- augusztus: gólyatábor, új osztály

- szeptember: rengeteg adminisztráció, tanmenetek, munkatervek, osztályom dolgai, szülői értékezlet

- október: tanulás, első siker: nyertem egy novellapályázaton

- november: névadó ünnepség, Balaton, szigorlat, Ericksoni hipnózis tanfolyam, meseírás

- december: meseírások, záróvizsga, diplomaosztó, Pilis

- január: ki tudja már?, félév zárása

- február: kimerültség, hideg, megfázás

- március: még mindig hideg, de már közeledik a tavasz, Noémi 1, lakásszépítés, próbaérettségi javítása

- április: prózafelolvasó verseny minden mennyiségben, 

- május: úúúúú: 40. szülinap, Vászoly, pünkösdi buli, dolgozatjavítás kezdete

- június: dolgozatok, dolgozatok, adminisztráció, adminisztráció, biziírás, törzslapírás, érettségi, statisztika, Útravaló, GINOP, Bogiék költöznek, Betti 40, Lasi nyugdíj, tónem, lencsenem, napéjegyenlőségnem, Szabadkanem, nemtudom, nembírom, elegemvan

Szóval hosszú volt.

Közben eltelt egy fél év is az idei évből. A Diadalszekér útra indulásának évéből.

Összegezni kellene. De még fáradt vagyok. És irigy. Mások sikerei, mások életére, mások szabadidejére. Pedig ez nem jó. A magamét kell nézni, azért adni hálát. De most nem megy. Olyan szinten vagyok lemerülve... 

A hónapra a Kelyhek lovagját húztam. Talán jön valaki. Egy lélektárs. És megment.

Itt a nyár... Bárcsak élvezni tudnám. 

Adj erőt, Uram!

"Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj..."

😩