Tesóm küldött egy videót. Ringató foglalkozáson jártak a kis keresztlányommal. Énekeltek a nők, ringatták a babákat. Az egyik dal a Balalajka volt. Nagyon meglepett. Fura volt egy rég elfeledett orosz népdalt hallani egy ilyen környezetben.
Ezer éve nem hallottam már ezt a dalt. A régi korszakot, az oroszórákat, általános iskolás műsorokat, ünnepségeket idézte fel bennem. Talán még xilofonon is el tudtam játszani anno...
El is dúdoltam magamban...
"Áll egy ifjú nyírfa a réten,
virágfürtös nyírfácska a réten,
hej, de szép fa a réten,
hej, de szép fa a réten."
A Ringatón nem így énekelték. A refrénben azt mondták: "dúli, dúli a réten..."
A Wikipédián is így szerepel.
Szép. Vajon mit jelenthet? Dúli, dúli.
Megfogta a szívem.
Amúgy is... itt a tavasz, kezdenek virágba borulni a fák, zöldellnek, pirosodnak, fehérlenek. Nyílik az aranyeső is. Ébred a természet.
Csak az én kis fácskám az erkély előtt marad barna... Tavaly elvágták a gyökerét, nem fog többet zöldelleni. Szép kis nyírfácskám, aranyos nyírfácskám. Minden reggel fáj érte a szívem.
Szeretem a nyírfát. A kedvencem. Gyerekkoromban imádtam leszedni a háncsát, morzsolgatni a virágát, tépkedni a leveleit. Olyan megnyugtató volt. Nemrég tudtam meg, hogy régi házunk előtt apu pont egy nyírfát ültetett annak idején. Ma már magas, szép. Neki nem vágták ki a gyökerét. Még megvan. Él. Ő él....
"Nyírfa ága sej, kifaragva,
abból lesz a jó balalajka,
sej, de jó balalajka,
sej, de jó balalajka."
Balalajka... Az egyik ág. Én vagyok az.
Dúli, dúli... jó balalajka...
"Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj..."
🌳