Holnap felvételizem Szegeden mentálhigiéné szakra.
Felvételi.
Nem tudom, hányan lesznek, hány embert vesznek fel.
Hogy viselkedjem?
Miről fognak kérdezni?
Mit válaszoljak?
Milyen reakciót váltok ki?
Merem-e vállalni önmagam?
Vagy működni fog a megfelelési kényszerem?
Magabiztos leszek? Vagy félénk?
Felismerem-e az értékeimet végre vagy nem?
Milyen leszek mentálhigiénés szakembernek?
Alkalmas vagyok rá?
Miből tudják?
Mi van, ha nem vesznek észre?
Mi van, ha észrevesznek, ha kitűnök?
Hogy bánjak a többiekkel?
Segítők vagy ellenfelek?
Mi van, ha beégek? Ha kiderül, hogy valamit nem tudok?
Az szégyen?
Vagy nem?
Mitől különbek a többiek nálam?
Mitől vagyok én különb?
Felvesznek?
Megéri?
Miből fizetem?
Hogy csinálom végig?
Van értelme elkezdeni?
Felvételi... próbatétel.
Megfelelek?
Jaj, úgy izgulok.
Miért?
Van tétje?
Nincs?
Mi van, ha nem sikerül? Fel tudom-e dolgozni?
Ó....
Van tétje.
Küzdök.
Bekerülök.
Jó lesz.
Nekem való.
Örülök.
És ma rájöttem: nem vagyok én rest lány... mert küzdök, mert tanulok, mert ami természetes, azt szívesen megcsinálom... :)
Áldás!!!
"Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj..."
🏆