Ma megint lehetett kérni AMI VAN kártyát. Mindig nagy izgalommal várom ezeket a lehetőségeket. Hátha most választ kapok a kérdésemre...
De mit is kérdezzek? Mi az, ami foglalkoztat mostanában? Sok minden... Igazából az, hogy miért nem változik semmi. Naponta meditálok, programozok, megyek a Théta-térbe, imádkozom, NLP-gyakorlatokon agyalok, vizualizálok, álmodom, leírom, tarot-zok, önfejlesztő videókat nézek, de semmi. Bár, ha őszinte akarok lenni magamhoz, semmit nem teszek a gyakorlat szintjén... Minden csak elmélet. Olyan jó lenne, ha megvalósulna... De mindig ott a HA... Mert félek, mert rettegek. Ragaszkodom az ismerthez.
Mindenesetre ezt kérdeztem - magamtól:
"Miért nem haladok előre a számomra fontos területeken? Mi nincs, aminek lennie kellene ahhoz, hogy pozitívvá váljon az életem? Röviden: miért nem érzem jól magam a bőrömben? (Mert ugye megint megfáztam, a retró Jupiterrel egyidőben...)
És ezeket a kártyákat kaptam:
Ez van tehát. Kezdőkártyaként - immár harmadszor a fél év alatt - ott a lány az esernyővel... Mögötte közelít a tornádó, hogy mindent elsöpörjön. A lány tudja ezt, nem hadakozik, leereszti az ernyőt... Úgy sincs értelme semminek, jöjjön, aminek jönnie kell, pusztuljon, amire már nincs szükség, s szülessen meg az új világ. Olyan Torony lap...
Mégis, mégis félek tőle... Mert félek a változástól, félek attól, hogy oda lesz a régi, a megszokott, a biztos. Ki tudja, milyen lesz utána? Kisüt-e a nap? Meddig esik az eső? Túlélem-e egyáltalán? Milyen állapotban kerülök ki a szélviharból? Lelkem retteg... nincs mese. Tudom, tudom, szembe kéne vele nézni, ettől már csak jobb lehet, satöbbi blablabla. Mégsem teszek semmit. Úgy érzem, idáig elkerült a vihar, valahogy mindig megúszom, még nem jött el a változás ideje. De meddig halogathatom? Mi van, ha meggondolja magát a kis tornádóm és sose jön többet, nem hoz friss fuvallatot?
Leírtam Erikának az érzéseimet. Ő máshogy látja, ezt írta:
"Kicsit olyan, mintha lenne nálad valami csoda (egy esernyő?), ami miatt elkerül a vihar. Mi van akkor, ha nem kell külső vihar ahhoz, hogy megtörténjen az újrakezdés? Valóban kívülről jöhet csak a vihar? Képes lennél önmagadból indulva átrendezni a "terepasztalt"?"
Megütköztem a szavain. Csodaernyő? Ő így látja? Van varázspálcám? Én űzöm el a vihart, nem ő dönt úgy? Kezemben a sorsom???? - Ó, bárcsak elhinném! De ha ő mondja...., ő jobban tudja: coach. Felnézek rá.
Külső vihar helyett belső vihar legyen? Végülis az megvolt a héten... Megmondtam a magamét a felettes énemnek. Azóta jobb a helyzet. A terepasztal kifejezés pedig egy új metaforát dobott a lábam elé... Na, majd meglátjuk. Igazából, még 3 napig itthon leszek...
A félelmeimen gondolkodva eszembe jutnak a vágyaim. Hogy mi szeretnék lenni? Erről eszembe jut a blogom. Erről meg a téma, amit nem írtam még meg. A napi kupak. Mit is kaptam mára? Megnézem... És csak mosolygok, mosolygok, fülig ér a szám. Hát igen. Álljunk csak bele abba a viharba! Eső után jön a szivárvány! Nincs mitől félni!
"Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj..."
😎