Huncut

Ma volt telihold - a Vízöntőben.

Az 5. házamban.

Mars együttállással.

A karmatengelyen - merthogy a leszálló holdcsomóponttal is együttálltak.

Ráadásul teljes holdfogyatkozás - az évszázad leghosszabb holdfogyatkozása.

Kell ennél több?

Igazi teremtő nap.

Egy hónapja készülök rá kb.

Mindenfélét kitaláltam, hogy majd így fogok teremteni, meg úgy meditálni, meg ilyen mesét írni, meg olyan jóslást csinálni, meg egész nap a föld felett lebegek három méterrel...

Aztán az egészből nem lett semmi.

Tesómék itthon, a férjével, gyerekével együtt. Semmi egyedüllét.

Csak a feszültség a köbön. Összeveszések, durcázások, kiabálások.

Plusz egy jó kis vihar, dörgés-villámlás, ahogy kell.

20.15-kor kelt a Hold, 20.24-kor megkezdődött a fogyatkozása.

Kint szakadt az eső, és még sötét sem volt, de azért adtam egy esélyt neki, lementem az udvarra, hátha csak az ablakból nem látom az égi tüneményt...

Semmi. Imádkoztam. Kértem, vigyen el minden rosszat, ami már nem szolgál engem, ami nem az enyém. S a gyomrom remegett, nem találtam a helyem.

Mikor a teljes holdfogyatkozás megkezdődött, mélységes béke töltött el. Csend, nyugalom. Mintha tényleg kiüresedtem volna. Pedig a távolban már villámlott. Közelgett a vihar.

A kellős közepén kacsatáncot jártunk, hogy a gyerek örüljön... Egy kis móka, kacagás. Csináltam én is, ha már úgyis jön a világ vége... addig is élvezzük az életet.

23 óra után elült a vihar, én is megnyugodtam. Nem esett bajunk.

A holdfogyatkozás éjfél után ért véget. Akkor vettem elő a kártyát, s jósoltam magamnak, tanácsot kértem...

Mire végeztem, teljesen eloszlottak a felhők, s hajnali 1-kor az erkélyen állva is gyönyörűen látszódott a fenséges telihold.

"Huncut vagy" - mondtam neki, mint a gyereknek az elmúlt napokban.

Ő olyankor édesen rám mosolyog. Csillog a szeme. Tudja, hogy az, hogy rosszban sántikál, hogy nem lett volna szabad megtennie valamit, de mégis megtette.

Mint a Hold ma este. Nem mutatta meg magát. Mint egy szégyenlős idős hölgy, aki már nem meri felvállalni elaszott testét, s kendők, fátylak mögé bújva csendesen öltözik át a sötétben. Ezt tette...

Senki nem láthatta hibáit, gyengeségeit. Teljes pompájában akart csak tündökölni.

A kis huncut...

"Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj..."

🌒

Sok minden

Annyi  minden kavarog a fejemben, a szívemben, a lelkemben mostanság.

Rengeteg megírásra váró téma. Rengeteg terv. Rengeteg lehetőség, amit ki szeretnék használni. 

Könyvek, előadások, meditációk, jóslások, álmok, cikkek, filmek, bulik. Na, ezek nincsenek...

Idő kellene. Átgondolni mindent, rendet rakni - magamban és magam körül. 

De pont idő nincs.

Elvették. Vagyis hagytam, hogy elvegyék.

Mert képtelen voltam nemet mondani.

Ugye? Nem látom a képet. A nemet mondás képét.

És így semmi sem fog változni.

Csöpögő csapok, síró gyerek, nem az én érdekeimet szolgáló kényszeres cselekedetek, kései ebéd és soha véget nem érő rendetlenség között vergődöm.

Szenvedek.

Pedig csak nemet kellene mondanom másra, és igent magamra.

Majd.

Ha lesz időm.

"Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj..."

🕝

Július

Július, július... Már 2-a van.

Tegnap kellett volna írnom, de nem volt erőm, időm.

Fáradt vagyok.

Ma van a nyári szünetem első napja. Ezt is munkával töltöttem - még bementem a suliba, adminisztrációs dolgokat lezárni.

Holnaptól tényleg szünet, szabadság - remélem, minden tekintetben.

Hosszú volt a tanév:

- augusztus: gólyatábor, új osztály

- szeptember: rengeteg adminisztráció, tanmenetek, munkatervek, osztályom dolgai, szülői értékezlet

- október: tanulás, első siker: nyertem egy novellapályázaton

- november: névadó ünnepség, Balaton, szigorlat, Ericksoni hipnózis tanfolyam, meseírás

- december: meseírások, záróvizsga, diplomaosztó, Pilis

- január: ki tudja már?, félév zárása

- február: kimerültség, hideg, megfázás

- március: még mindig hideg, de már közeledik a tavasz, Noémi 1, lakásszépítés, próbaérettségi javítása

- április: prózafelolvasó verseny minden mennyiségben, 

- május: úúúúú: 40. szülinap, Vászoly, pünkösdi buli, dolgozatjavítás kezdete

- június: dolgozatok, dolgozatok, adminisztráció, adminisztráció, biziírás, törzslapírás, érettségi, statisztika, Útravaló, GINOP, Bogiék költöznek, Betti 40, Lasi nyugdíj, tónem, lencsenem, napéjegyenlőségnem, Szabadkanem, nemtudom, nembírom, elegemvan

Szóval hosszú volt.

Közben eltelt egy fél év is az idei évből. A Diadalszekér útra indulásának évéből.

Összegezni kellene. De még fáradt vagyok. És irigy. Mások sikerei, mások életére, mások szabadidejére. Pedig ez nem jó. A magamét kell nézni, azért adni hálát. De most nem megy. Olyan szinten vagyok lemerülve... 

A hónapra a Kelyhek lovagját húztam. Talán jön valaki. Egy lélektárs. És megment.

Itt a nyár... Bárcsak élvezni tudnám. 

Adj erőt, Uram!

"Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj..."

😩