Véget ért egy hét. Az utóbbi két napot az asztalom előtt ülve töltöttem, javítottam a dolgozatokat. Csak néha szaladtam ki a konyhába, bekapni pár falatot.
Gőzerővel dolgoztam...
Végeztem.
Jutalmul kicsit játszottam a neten, megpihentem.
Közben a gépemen levő zenékből hallgattam meg párat. Rájöttem, hogy kell keresni, hogy magától ajánljon fel dalokat. 😄
Rákattintottam egy Ismeretlen album nevűre. No, nézzük! Vagyis hallgassuk! 😆
A Szívek melegében karaoke-változata volt. 😯
Ó! Napok óta ez a dal járt a fejemben, nem tudom, miért, talán Szinetár Dóri, a gyermekkorom, apu miatt, szóval ez jött fel bennem a napokban, néha dúdolgattam magamban, vagy csak úgy átsuhant az agyamon, egy-egy sora felvillant reggel a kávémat kevergetve...
Mosolyogtam. Drága Jó Isten! Ez megint te voltál! Így üzensz, hogy vagy, hogy létezel, hogy tudsz rólam, hogy ismered a gondolataimat, titkos vágyaimat. Igen. Hallod. És töprengsz... Hogyan segíthetnél?
Mikor már végleg kétségbe esem, és feladom, és azt hiszem, minden szó Hozzád felesleges, akkor üzensz, jelzel. Tudod.
Ez egy olyan nyelv, melyet csak mi ketten ismerünk.
Cinkosan rád kacsintok ilyenkor, s Te elégedetten nyugtázod fenn az égben, hogy vettem az adást. Én is tudom.
Hm... Jó lenne, ha gyakrabban lenne ilyen élményem...
Szomorúan nézem a képernyőt, kattintgatok az egérrel csak úgy, játszok, bambulok, könnybe lábadt szemmel...
S közben énekelem magamban az ismert sorokat:
"Fáj, ha magad vagy, és nincs kihez szólj,
Nagy-nagy tüzet raksz és mégis fázol,
De lásd a szívek melegében, könnyű dacolni a téllel,
Ott, hol szeretnek, ott sosincs hidegség....
... Hisz ott a szívek melegében, tőled s tőle szépül minden,
Rossz vagy jó a sors, te mindig visszatérsz...
Bármily nehéz súly a szegénység,
ketten elbírhatják, van, kit félts,
de ha nincsen egy társ, mit ér a gazdagság?
Legyen minden ujjadon gyémánt, fizesd szolgák hadát,
semmi nincs, ami pótolhatná egy lélek jóságát!"
Nincs.
"Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj..."
💕
