Vénusz a 6. házamban

Ma belépett a Vénusz a 6.  házamba. Persze megfáztam. Fújom az orrom, ráz a hideg. El vagyok keseredve. Ennyire alulműködik? 

Pedig úgy vártam... 

A szerelem istennője, Aphrodité, a szépség és kis szerencse bolygója a  Halak jegyébe lépett hétvégén, Poszeidón felségterületére. Végre jól érzi magát. De én nem. :(

Amúgy a Kardok 4-t húztam mára. Vicces.

Na, ez van. 

Hallgatom a gyógyító meditációkat, iszom a forró teákat, pihenek. 

Várom a javulást. Meg a szerelmet. Írtam egy mesét. Gyógyít. :)

💓

Aphrodité, a szerelem istennője egy napon a tengerparton sétált... Gyönyörködött a naplementében, s szerelmére, Árészra gondolt. "Vajon mit csinál a nagy harcos? Merre csatázik? Mikor találkozunk végre?" Már október óta nem látta. Hiányzott. Árész mindig lemaradt, hiába volt ő a törtető Kos, nem ért Aphrodité nyomába.  A szép istennő valahogy  egy lépéssel mindig előrébb volt mindenkinél. Sem az igen tisztelt Apollón, sem Hermész, a szárnyas sarus isten nem tudott vele lépést tartani. Ilyen volt ez a lány: ugra-bugra, kis szöszke, naiv kis álmodozó.

Most is, ahogy a lemenő napot nézte, észre sem vette, s besétált a tengerbe. Vágya húzta egyre beljebb, be a habokba. Poszeidón, a mogorva, félelmetes tengeristen már lesben állt. Tudta, ha elkapja a lányt, szerencséje lesz. Minden évben egy nap - amit ő annyira várt. A felkavaró, romantikus, álmokba ringató érzések napja. A nap, mikor ő is önmaga lehet - az ábrándos, misztikus lény, aki ellenállhatatlan vágyat ébreszt mindenkiben. Ezen a napon Amphitrité, a felesége is olyannak látja őt, amilyen valójában: esendőnek, gyenge gyermeknek, egyszerű halandónak, aki csak szerelemre, társra vágyik... Ezért várta annyira Aphroditét. Még pár nap, és megjön: vendégül láthatja híres víz alatti palotájában. Feltöltik egymást energiával. Ő majd hagyja, hogy a lány megpihenjen, meditáljon nála, megálmodja, mikor és hol találkozhat újra Árésszel. Ő pedig átitatódik szépséggel, szerelemmel. Kettejük találkozásából az emberek is nyernek: azon a napon, február 21-én az egész világot a misztika, a spiritualitás, a lágy dallamok, a képzelet ereje uralja majd. Szép nap lesz. Gyógyító. 

Aphrodité is tudta ezt. Egy pillanatra megállt, megnézte magát a tenger vizében. Beletúrt hosszú, szőke, göndör fürtjeibe, s mosolygott. Érezte, most biztonságban van. Lehunyta szemét, s erősen koncentrált. Azt akarta, az emberek is érezzék ugyanezt: a lágy ringatást, a békét, a nyugalmat. Az ő szíve már ezt susogta: hamarosan, hamarosan... Még pár hét pihenés, csend, álmodozás, felkészülés, aztán vendégeskedhet Árész házában, s utána hazatérhet. Otthon lesz, kiteljesedve, megmutatva erejét a világnak, árasztva a szeretet, szerelmet mindenkire. Mindenkire. 

Hisz mit is akarhatna mást egy istennő, aki az embereket szolgálja? Azt, hogy mindenki boldog legyen. Még ha sokáig is kell várni a találkozásra, a lelkek egyesülésére. Úgyis bekövetkezik. Meg van írva: Aphrodité és Árész mindig találkoznak, de addig is: szívük mindig tudja, mit csinál, merre jár a másik. Körtáncukat járva játszadoznak, kacérkodnak egymással, de lehetnek bármilyen távol: vágyuk, vonzódásuk csak erősíti a köteléket. Ez a szerelem.

"Így van" - mondta ki az istennő, majd továbbindult Poszeidón varázslatos palotája felé, hogy beteljesítse sorsát.

"Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj..."

♀

Érmék 2

Csak lazán! - villan át fejemen a gondolat, a napi kártyát húzva.

Kell is a lazaság: tesómék itt vannak, ilyenkor mindig nagy a feszültség. Sógorom Szűz, Bak ascendenssel, a legnehezebb fajtából. Mindennek tökéletesnek kell lennie. Nem hibázhatunk: se én, se a húgom, de még a 10 hónapos keresztlányom se.

Amúgy is nehéz napunk van: anyám ma lenne 65 éves... Mindig eszembe jut az utolsó szülinapja. 4 éve ilyenkor hazajöttem hozzá, hoztam a kedvenc somlóiját, benne a számgyertya: 61. Ma csak egy lesz: kint a temetőben. Elszomorodom.

10-kor nekiállok főzni, hogy legyen ebéd. Ez persze nálam pont nem a lazaságot jelenti, görcsösen igyekszem a fasírtot finomra készíteni. És ha még jó is minden... a végén mindig odaégetem. Kérlek Isten, ma ne! Ma legyen jó! Ügyes vagyok, levest is főzök. Mirelit hozzávalókból, erőleves kockából, de akkor is leves...

Kint reggel óta esik a hó. Szomorúan konstatálom, hogy ebből nem lesz temetőbe kimenés... Majd itthon gyújtunk gyertyát... Valamikor este.

Ebéd, nem férünk el hárman  az asztalnál, így először a gyerek, aztán tesómék, aztán én. Már elmúlt kettő.

Délután a gyereket szánkózni akarják vinni. csak egy a bökkenő: nincs szánkónk. A Tesco messze, az itteni boltok már zárva. Kölcsönkérünk a Facebookon, de senki nem reagál.

Sógorom ekkor behozza a konyhába a gyerek fürdőkádját. A cipőtartómat már engedély nélkül szétszedte, de nem szólok. Nyelek egyet... finom a leves, bár már rég kihűlt. Mikrózni nem lehet, az hangos...

Nekiállnak szánkót csinálni. Némi szigszalag, a kád aljára máris fel van téve a cipőtartó cső. Háttámlának jó lesz a hűtőtáska fedele, spárgából meg erős húzókötelet fonnak.. Szerencséjük van. A gyerek is megérzi, hogy készül valami, felébred fél 3-kor...

Indulhat a móka! Mégiscsak játékos, vidám, kacagással teli nap lesz ez! Az első hó, az első szánkózás... simán feledteti az utolsó szülinapot!

Húzzák-vonják a kislányt, élvezi nagyon, gyermeki kacaja felveri a ház lakóit a délutáni szunyókálásból. Fényképek, videók készülnek a nagy eseményről. 

Én nem vagyok ott, mosogatok, rendet rakok. Egyedül. Lazán. Játék az élet... 

A videót csak később nézem meg. Annyira vicces, abszurd és kreatív ez a fürdőkádas szánkó. Csodálkozom, sógorom hogy találhatta ki. Ezt az oldalát még nem ismertem. Sose volt ilyen laza. Nevetve mutatják, hogy kint a tón  történt egy kis malőr... a szán egyszer csak felborult, a gyerek kiesett, kibillent -  pofával a hóba. Az apja húzta a kádat, az anyja videózta, de a felvétel itt megszakad. Csak annyi látszik: gyerek a szánban, gyerek a hóban. Nem sír.  Kicsordulnak a könnyeim a nevetéstől. Együtt röhögünk, mind a hárman. A gyerek meg azon rötyög, ahogy mi nevetünk.

Végül helyreáll a rend: az átázott csizmák visszakerülnek az újra összeszerelt cipőtatóra, apa kezét kimarja a fertőtlenítő, anya rakosgatja fel a képeket a Facebookra, köszönjük, már nem kell kölcsön szánkó, megoldottuk...  A gyerek nyűgös, hisz nem aludt délután, én dajkálgatom, ringatom, mint a tenger hullámai: jobbra-balra, fel-le. Énekelek is.

Este van. Sógorommal háromszor nézzük meg a videót a bukfencről, mindannyiszor szakadunk, kitör belőlünk a vihogás, a cigit se bírjuk rendesen elszívni. Utána csend, a gyerek elaludt. Tesóm megkér, gyújtsunk mécsest anyunak. Nem sírok, nem akarok sírni - fogadom meg, de már a gyufát fogva is megremeg a kezem.

Ülünk ketten a konyhában, fogjuk egymás kezét, bámulunk a lángba és potyognak a könnyeink. Eszünkbe jut minden, a mi szánkózásaink, a gyerekdalok, amiket ő énekelt nekünk, simogató keze, s a rugdalózó lábai a halálos ágyán. Mikor már beszélni se tudott. Bőgök. Mily rövid az élet, s nem, egyáltalán nem játék... 

Ekkor bevillan a napi kártyám. Könnyeimen át elmosolyodom, kifújom az orrom. Fél órája még a vicces videón visítoztam kint az erkélyen a sógorommal, hideg volt, sötét, hullott a hó, s nekem potyogtak a könnyeim a nevetéstől - most meg itt ülök csendben a konyhában tesóm kezét fogva, s halott anyánkat siratjuk a gyertyaláng felett. 

Egyszer fent, egyszer lent. Néha jó és néha rossz. Kint és bent. Múlt és jövő. Anya és gyermek. Férfi és nő. Leves és második. Csönd és zaj. Sírás és nevetés. Munka és játék. Könnyedén és görcsösen. Egyedül és társakkal.  Hol így, hol úgy. Minden mozgásban van. Minden. Ilyen az élet. Ilyen ez az érmék kettes. Szeretem. Végtelenül. 💓

"Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj..."

⛄

Hold ON!

Itt a február!

Olyan gyorsan elszaladt az első hónap. hihetetlen. Reggel kapkodva húztam hóindító kártyát, az EZO Tarot-ból.

Érmék királya... No, majd meglátjuk. Hátha lesz dolgom valami gazdag pasival. Ki tudja?

Amúgy... fura volt ez a nap.

Reggel az Érmék 3-t húztam - megint. Vizsgaszitu. A múltkor megbuktam - így ma elhatároztam, hogy tudatosan figyelni fogok. Minden női rezdülésemre.

Aztán nem történt semmi. Senki nem dicsért meg, senki nem nyitott előttem ajtót, senki nem ajánlotta fel, hogy cipeli helyettem a laptopot, szóval tiszta csalódás volt...

Hazafelé a buszsofőr - aki nekem nem szimpi - bűbájosan köszönt."Szép napot, kedves hölgyem!" Kipréseltem egy jó napotot én is, de másra nem volt erőm, már fáradt voltam...

Ma felidegesítettek. De próbáltam visszafogni magam, lazán venni a dolgot. Szaktanárit se írtam be. Fejlődöm? Talán még a tegnapi telihold feszültsége dolgozott bennem... 

Délután fodrászhoz mentem. Végre kifelé lett szárítva a hajam. Utána bevásároltam, majd nekiálltam takarítani. Porszívózás, felmosás, mosogatás... stb.

Este írják, Hold a Szűzben... Ha nem akarunk, akkor is takarítunk. És tényleg! Vigyorogtam.

Állítólag fodrászkodáshoz is jó ez nap. Na, ez is megvolt!

És ha még tovább akarom fokozni: a 11. házamban járt ma a Hold. Fel is hívtam két barátomat, akikkel régen beszéltem. Meg egy harmadikat is, akivel tegnap.

Érdekes.

Mi volt jó?
- rántott hús ebédre
- A Dunánál c. versről beszélhettem-néhányan meg is értették :D
- kaptam ebédmeghívást vasárnapra
- kakaós csiga vacsorára
- csak a 8,20-sal mentem be dolgozni
- és végre együttműködtem a Holddal!

Van remény!

"Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj..."

🌙